Interjú Völgyi Szilvivel, az ALLWIN Back Office vezetőjével

‍

7 éve dolgozunk együtt, de sosem kérdeztem, hogyan kerültél az ALLWIN-hoz annak idején, azaz 10 évvel ezelőtt.

Szilvi: Igazából egyszerre voltunk egy helyen Danival (Szöllősi Dániel, az ALLWIN társalapítója - a szerk.). Egészen pontosan egy hajón rendeztek egy eseményt kkv-k számára, én pedig azért mentem el, mert munkát kerestem. Minden résztvevő bemutatta a cégét, én meg bemutattam magamat. Daniék is képviseltették magukat és pont irodavezetőt kerestek. Be is hívtak interjúra.

‍

Aztán nem engem vettek fel.

‍Nem téged vettek fel? Ez mekkora sztori! És akkor hogyan kerültél be mégis?

Szilvi: Először visszajeleztek, hogy mást választottak. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi idővel ezután, de arra igen, hogy egy szombat este szólalt meg a telefonom, hogy mégis tudnék-e kezdeni. És én kezdtem hétfőn.

Mik voltak a kezdeti feladatok?

Szilvi: Kétrétű embert kerestek. Daninak nagyon kellett egy asszisztens. Tehát kvázi menedzser asszisztens kellett nekik, plusz egy irodavezető.

Akkor ez a kezdetekben a postára járástól egészen a szerződések készítéséig terjedt?

Szilvi: Sok minden beletartozott, például, hogy legyen pilótakeksz a konyhában, Daninak legyen beklimpírozva a névjegykártya, a honlapra megírva a cikk magyarul és angolul stb. Egyből a mélybe dobtak. Világéletemben irodában dolgoztam, tehát nagy újdonságot nem jelentett, legfeljebb a jellege volt más. Az, hogy mit kell csinálni, meg improvizálni kell, meg kitalálni, az nem volt új.

Kicsit mesélsz arról, hogy akkoriban hol tartott a cég létszámban és tevékenységi körben?

Szilvi: Sokkal kisebbek voltunk. Szerintem huszonpáran alkották akkoriban az ALLWIN-t. A meglévő kollégák közül ketten dolgoztak itt akkoriban füfüt, Danit és Istit (Nagy István, jelenlegi CEO – a szerk.) leszámítva.

A feladataid hogyan változtak az évek során, milyen mérföldköveket említenél?

Szilvi: Hivatalosan, ha azt nézzük, sosem változott a titulusom, csak néha a policy-ből megtudtam, hogy mégis máshogy hívják már. Ha a feladatköröket vesszük, akkor először menedzserasszisztensnek vettek fel. Azért ez hamar kiegészült inkább már ilyen vezetőivel is. És körülbelül mikor visszajöttem a szülési szabadságomról, akkor kapcsolódott be erősebben a pénzügy.

Ezeket a feladatkörbővítéseket te indítványoztad vagy a tulajdonosok kérésére változott a munkaköri leírásod?

Szilvi: Mindig tőlük jött a kérés vagy indítvány.

És te örömmel vetted fel ezeket a feladatokat?

Szilvi: Egyfelől nyilván, mert hogy ugye ez a bizalom jele volt felém, hiszen mindig nagyobb felelősségem lett. Aztán persze volt olyan, amit nagyon gyorsan kellett felvenni. Tehát volt benne kihívás is. De összességében örültem az új megbízásoknak, mert számomra ez mindig azt jelentette, hogy a többi tevékenységemmel elégedettek.

És nem volt soha olyan, hogy hogy megijedtél volna, hogy “Úristen, ez most azért nehéz!”, vagy “Ez most azért nagy felelősség, mi lesz, ha…”?

Szilvi: Az átadás-átvételkor sosem. Ez a mai napig nem jellemző. Amikor elkezdem csinálni és látom benne a „bukovichokat”, meg a „szívásokat”, olyankor előfordul, hogy néha megijedek, de aztán azon túllendülök.

És ezt magadnak kell megoldani, vagy tudsz a tulajdonosokhoz fordulni, vagy bárki máshoz a cégben, akivel meg tudod ezt beszélni?

Szilvi: Természetesen, ha kérdés van, azt meg kell beszélni, mert a pénzügyben hiba nem nagyon lehet. Tehát ha valami nem tiszta, azt nyilván át kell beszélni. Igazából ez ad hoc jellegű, ha valamit el akarok mondani, vagy kibukik belőlem, azt közlöm.

Értem. Tehát akkor van ennek tere, meg helye. Azaz számodra is van olyan személy, akivel rendezheted a gondolataidat. Ha van például bármilyen személyes konfliktusod, vagy családi ügyed, vagy bármi, azt van kivel megbeszélni. Hiszen egy vezetőnek is szüksége van vezetőre. 😊

Az ALLWIN egyébként hogyan segít téged a vezetői skill-jeid fejlesztésében? Megkaptad te is az Az eredményes menedzser egy példányát?

Szilvi: Igen, megkaptam, és Kitti (Nyakas Kitti szervezetfejlesztő – a szerk.) vezetőképzését is elvégeztem. Meg ha bármiben megakadok, akkor bárkire számíthatok. Kértem már tanácsot Ancsitól (Takács Anikó, az ALLWIN HR vezetője – a szerk.) fordultam már útmutatásért Kittihez is, és volt már olyan is, amit elvittünk vezetői one:one-ra Kittivel.

Meg gondolom az is épít, hogy kapsz visszajelzést a csapatodtól, megosztják veled, hogy mit várnak tőled, hogy mi lenne jó nekik, vagy hogy tudnál nekik segíteni.

Szilvi: Igen, bár azt is meg kell hagyni, hogy ebből a szempontból azért a támogató területek értékelőrendszere nem olyan kiforrott, mint a termelőié, tehát nehezebb a visszajelzés. Úgy értem, hogy sokkal több múlik azon, amit ők maguktól visszajeleznek.

Idén plusz egy fővel bővült a Back Office csapat. Mi indokolta a bővülést?

Szilvi: Nem tudom máshogy megfogalmazni, mint hogy kellett nekem egy jobbkéz. Tehát egyrészt azért vettük fel, hogy engem tehermentesítsen, mert már nagyon túlmutattunk a 8 órán, másfelől én nem tudtam átvenni feladatokat másoktól. Azaz a korábban Istivel lebeszélt irányba nem tudtam elindulni a feladataim mennyisége miatt. Illetve az irodavezetőnknek is szüksége volt támogatásra.

És akkor mostanság mivel foglalkozol az ALLWIN-nál?

Szilvi: Az operatív pénzügyeket intézem, maradtak a vezetői asszisztensi dolgaim, illetve a back office vezetése.

Mik a jelenlegi feladatköreid szépségei?

Szilvi: Az, hogy változatos, nem monoton. Mindig van valami új.

És a kihívások?

Szilvi: Ugyanezek. 😊 Hogy vannak a rutinfeladatok, de mindig beesik valami új, illetve nem mindig tudod előre tervezni, sőt.

Milyen szakmai és egyéni fejlődést tulajdonítasz az ALLWIN-nak az elmúlt tíz évben?

Szilvi: Igazából az összes dolgot, amit csinálok, itt tanultam meg, de javarészt autodidakta módon.

Viszont, ugye, az ALLWIN adta magát az igényt. Tehát akkor a pénzüggyel is itt kezdtél el foglalkozni, a pályázatírásírással is, meg maga a csapatvezetés is nyilván itteni feladat. Na meg a barlangászás.

Szilvi: Hát igen, az nagyon rég volt. Egyedüli lányként, tériszonyosként, egy régi-régi csapatépítésen.

De bementél, nem futamodtál meg.

Szilvi: Bementem, de voltak ott izgi jelenetek. A legdurvább az volt, amikor le kellett menni egy létrán. Nem mertem lemenni. Mondtam mindenkinek, hogy nem megyek sehová.

És mi történt végül?

Szilvi: Végül úgy mentem le a létrán, hogy mögöttem ott volt a túravezető biztonsági hálónak.

Nagy tettet hajtottál végre, átlépted a saját árnyékodat. Azért nem lehetett egyszerű egyedüli női munkaerőként végigcsinálni az ilyen fiús csapatépítő programokat.

Szilvi: Valóban három évig egyedül voltam huszonpár férfi között.

Esetleg az kimondható, hogy férfiakkal jobban tudsz együtt dolgozni, mint nőkkel?

Szilvi: Inkább azt mondanám, hogy a férfiak más típusú problémákat hoznak be egy munkahelyen, mint a nők, és az előbbiek közelebb állnak hozzám. Hogy oldjunk meg valami operatív dolgot, hogy haladjunk, ez engem jobban érdekel. A nők által behozott problémák sok esetben empátiát igényelnek, ami nálam egy erősítendő terület, egy tanult viselkedés.

És mennyire összeegyeztethető a családi életed a munkáddal?

Szilvi: Mivel mindkét fél részéről megvan a rugalmasság, nem vesznek össze egymással. 😊 És ez egy karantén, vagy egy iskolazárás esetén vitathatatlan előny. Az is nagyon sokat számít, hogy nekem nem nyolctól négyig kell a gép előtt ülnöm. Én relatíve jól bírom az éjszakai munkát, cserébe azt az időt megnyerem napközben.

Vagy egy esti céges Halloween partin, ahová gyerkőccel lehet érkezni. 😊

Szilvi: Igen, a kislányom már szerencsére pontosan érti, hogy ezek jelmezek. Tudja, hogy hús-vér emberek, a kollégáim vannak a maszkok mögött, a karakterek háttere meg szerencsére nincs meg neki, nem tudja, valójában mitől gondolják a felnőttek félelmetesnek például a darabolós gyilkost.

Szerencsére napi szinten nem ilyen félelmetesek az ALLWIN munkatársai. Különben biztosan nem lennél itt 10 éve. 😊 Mi tart itt téged ennyi ideje?

Szilvi: Az biztos, hogy nekem nagyon fontos az állandóság. Meg amúgy pont múltkor mondtam az éves értékelő beszélgetésen, hogy mi azért már olyanok vagyunk, mint egy kis család. 10 év alatt olyan összefonódások születtek, amik régen túlmutatnak a cégen és amik mindig átlendítenek az esetleges nehézségeken. Van tere és helye az ellenvéleményemnek, tudják, hogy a jó szándék vezérel, még akkor is, ha nem a tanult asszertív stílusban teszem ki az asztalra. Elfogadnak úgy, ahogy vagyok. És magaménak érzem az ALLWIN-t.

Akkor neked nem kell tanítani az ún. tulajdonosi szemléletet. 😊 Van-e a nagy büszkeséged az elmúlt 10 évből?

Szilvi: Nem úgy emelnék ki sikert, hogy egy-egy nagy dolog, amit lehet nevesíteni, mert az nem biztos, hogy lehetséges, vagy amit nevesítenék, az az olvasónak nem feltétlen mond valamit. Számomra pont az a nagy siker, hogy itt vagyok tíz éve, hogy kvázi kineveltem egy csapatot egy olyan feladatra, amiről nem biztos, hogy anno mindenki úgy gondolta, hogy van létjogosultsága. Kezdtem irodavezetőként, mostanra meg lett belőle egy csapat. Meg azt is sikernek élem meg, hogy befogadtak.

Hogyan képzeled el a következő 10 évedet az ALLWIN-nál? 😊

Szilvi: Nem tudom megmondani, hogy mit fogok csinálni, mert 10 évvel ezelőtt sem tudtam volna felsorolni a jelenlegi feladataimat. Ahhoz túl ad hoc jelleggel esnek be dolgok.

De azt biztosan tudom, hogy mi együtt fogunk megöregedni.

Már mindenki öreg lesz, akkor már én is öreg leszek, de akkor is együtt fogunk valamit csinálni.