Interjú Uhrin Ádámmal, az ALLWIN egyik Team Lead jelöltjével

‍

Mióta dolgozol az ALLWIN-nál és hogy találtál ránk?

Ádám: 2018 július 31. óta. Az akkori lakótársam, Izbéki Ádám addigra már egy éve az ALLWIN-nál dolgozott. Középiskola óta ismertük egymást, az egyetem alatt és még utána is több évig közös albérletben éltünk. Az éjszakai cigizéseink kapcsán mindennap elmondta az aktuális napi fejleményeket, úgyhogy igazából a nevekkel például már tisztában voltam, mielőtt jelentkeztem, csak nem tudtam hozzájuk arcot társítani. Ebből kifolyólag voltak is érdekes felfedezéseim, mert valakit elképzeltem valahogy, aki aztán teljesen más volt élőben.

És mi volt az, ami különösen pozitívan hatott rád abból, amit elmesélt?

Ádám: Láttam a lelkesedését a cég iránt, meg hogy élvezi a melót, meg jó technológiával dolgozik, plusz maga a társaság, amibe belecsöppent befogadónak tűnt, és úgy vettem le, elég pozitív a légkör. Ezek mindenképp befolyásolták a döntésem.

‍

‍

Milyen emlékeid vannak az onboarding időszakról?

Ádám: Király volt, de azért volt benne rengeteg kihívás, mivel én majdhogynem nulla tudással jöttem ide. C#-os tudásom volt, de nem webes, még a rest api-ról sem tudtam, hogy eszik vagy isszák. Tehát én kvázi tényleg az interjúra készültem fel a webes témákból. A kéthetes Sitecore betanulási időszak alatt aztán sokat fejlődtem, és utána rögtön rá is kerültem egy projektre, majd hamar egy nemzetközi projekten találtam magam. Onnantól kezdve kb. másfél évig folyamatosan Sitecore-oztam. Amíg nem volt az ALLWIN-nál külön frontend csapat, addig frontend feladatokat is elláttunk a többi Sitecore fejlesztő kollégával együtt. Persze nem framework-kel, tehát nem kellett React-ozni meg Angular-ozni, de alap JavaScript-et meg jQuery-t kellett azért használni.‍

‍

Szerinted Sitecore fejlesztői szempontból jobb vagy rosszabb, hogy külön frontend csapat foglalkozik a frontend fejlesztési feladatokkal a projekteken?

Ádám: Ez szerintem teljesen szubjektív. Nekem rosszabb lenne, mert szeretem átlátni az egész folyamatot. Amikor megírok backenden valamit, akkor szeretem látni, hogy hogy fog kinézni, meg hogy fog működni az oldalon. De van, akinek erre egyáltalán nincs igénye. Amúgy fura, hogy nekem van, mert amikor még egyetemista voltam, akkor meg full azt gondoltam, hogy én ilyet soha nem akarok csinálni. Aztán meg rájöttem, hogy tök jó.

‍

És ezt Sitecore fejlesztés közben fedezted fel?

Ádám: Igen, mert a folyamat része volt.

‍

És hogyan kerültél a jelenlegi projektedre, ami viszont nem Sitecore fejlesztés?

Ádám: Körülbelül másfél évnyi Sitecore-ozás után úgy alakult, hogy éppen nem volt szükség plusz Sitecore fejlesztőre egyik projektünkön sem, és nekem is jól esett volna egy kis változatosság a technológiákat illetőleg, úgyhogy kisebb egyéb projektmunkák után rákerültem a jelenlegi, nemzetközi projektre. Egy norvég céggel dolgozunk, amely platformot nyújt a norvég halászoknak és hajózási társaságoknak.

‍

Hogy kell ezt az együttműködést elképzelni?

Ádám: Úgy, hogy ők az üzemeltetők, jelenleg három fejlesztővel, akik látják és értik a kódot. Velük vagyok én kapcsolatban, együtt rakjuk össze a feladatokat, meg ők ismerik az ügyfeleik igényeit és velem beszélik meg azt, hogy hogyan lehet ezeket megvalósítani.

‍

Ez nagyon érdekes lehet, már csak a téma miatt is.

Ádám: Igen, lassan én is elmehetnék már norvég halásznak, annyit tanultam a témáról.

‍

‍

Például vannak kitelepített állomások, ahol a halakat tenyésztik, meg féregtelenítik, tetveket írtanak meg minden egyéb. Az a legnagyobb halászati veszély, hogy tetves lesz a hal. A halakat víz alatti hálókban tárolják, amelyek felülről nézve kör alakúnak látszanak, de valójában gyűrűkhöz vannak hozzáerősítve. Ezek a szerkezetek különböző típusúak lehetnek. Vannak olyanok is, amelyeken van ún. lice skirt, ami meggátolja, hogy a vizitetvek odajussanak a halakhoz.

‍

Ez tényleg érdekes, sosem hallottam még vizitetvekről.

Ádám: Ezelőtt én sem tudtam róluk. Igazából ennek az egésznek az a lényege, hogy az eszközök, amiket ott a vízben használnak, akárcsak maga a háló, vagy a gyűrű, vagy azok a kötelek, amivel ezek a gyűrűk ki vannak kötve a víz alatt, mind elhasználódnak. Norvégiában pedig nagyon brutális módon szét vannak szabályozva, hogy mi mennyi ideig lehet a vízben, hogyan lehet a vízben, meg certificate-eket kell rá kiállíttatni stb. és kvázi ez a rendszer azt segíti elő, hogy ne szaladhassanak bele semmi olyanba, hogy mondjuk egy háló két év helyett három évig van a vízben, és ezért megbüntetik őket. Tehát igazából az egész rendszer, amin dolgozunk, azt segíti, hogy minden olyan folyamat, ami szabályozva van, az szabályosan hajtódjon végre.

‍

Tehát ha jól értem, trackelik a tevékenységüket, és például értesítést küld a rendszer, hogy “hahó, itt van egy háló, aminek mindjárt lejár a használati ideje”.

Ádám: Igen, például. Plusz lehet a hajókat real-time nézni, ahogy GPS adatok alapján valós időben mozognak a térképen. Mert amúgy a rendszeren belül ezeken az adminisztratív folyamatokon kívül van térképnézet is. Ott lehet látni konkrétan, hogy néz ki a vízben az eszköz, és ott vannak a hajók is. Továbbá ezen a rendszeren keresztül megy az új eszközöknek vagy bármilyen szolgáltatásnak a megrendelése is. Az orderek kezelése nagy részét képezi a projektnek. Van egy régi rendszer, ami a cherry on top, mindent is tartalmaz, csak egy olyan technológián, ami a már nem támogatott és mindenki által gyűlölt Silverlight. A technológia leváltásának folyamata felerősödött, mikor csatlakoztam a projekthez. 2020 októbere óta nem támogatott platform, úgyhogy a leváltás high priority-t élvez.

‍

Akit most esetleg kirázott volna a hideg a Silverlight-tól, annak mit említenél meg a projekt előnyeként?

Ádám: Mint ahogy az a nemzetközi projekteken lenni szokott, angol a kommunikáció nyelve. Ennek köszönhetően rengeteget fejlődött az angolom. Akkoriban, mikor együtt angoloztunk az ALLWIN-nál, nehezen szólaltam meg, az akkori nemzetközi projektemen is féltem angolul beszélni, és pont ezért nem is ment.

Viszont a jelenlegi projektemen fiatalosabb, lazább közösségbe kerültem. Csomót poénkodunk a norvég fejlesztőkkel, nincs az a szigorú üzleti felfogás, ami sokat segített nekem. Áttörte azt a blokkot ez az élmény, elkezdtem bátrabban kommunikálni angolul, és egy csomó kifejezést fel is szedtem a megbeszélések során.

‍

Nem is beszélve a kulturális ismeretekről.

Ádám: Hát igen. Nyilván a norvég kultúra azért nem annyira eltérő, mint mondjuk ha egy másik kontinens országával működnénk együtt, mégis rengeteg olyan apró kis dolog van, amire rácsodálkozik az ember. A közös munka során óhatatlanul beszélnek arról, hogy például milyen hegyek vannak arrafelé. Olyan közvetlen a viszony, hogy egészen úgy érzem, mintha ALLWIN-osak lennének. Még sörözni is meghívtak. De a COVID óta nem utazgatunk.

‍

Említettem már a podcast-ben, hogy annak idején a nemzetközi projekteken dolgozó tanulóim a hazai projekteken dolgozókétól merőben eltérő szókinccsel rendelkeztek, és most nem csak az angolra gondolok, hanem például az “agilis” szóra.

Ádám: Igen, a nemzetközi projektekre inkább jellemző az agilis fejlesztés, mint a hazaiakra. Viszont fontos leszögezni, hogy az ügyfélnek értenie kell, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, vevőnek és partnernek kell lennie ebben, különben hiába van rá sütve a projektre, hogy agilis.

‍

Hallottam már itt-ott, hogy előfordul, hogy a külföldi projekteken fejlesztők kissé elszigetelve érzik magukat az ALLWIN-tól.

Ádám: Szerintem ez a kettő nem feltétlen jár együtt. Különösen úgy, hogy az ALLWIN-os közvetlen vezetőjével mindenkinek heti szinten van 1:1-ja, mellette az ALLWIN-on belüli org chart szintű csapatával is hetente beszélget legalább fél órát, függetlenül attól, hogy azonos projekten dolgozik-e a csapattagokkal vagy sem, és még havi céges szintű csapatépítőn is bondolhat mindenki az itteni kollégáival, nem gondolom, hogy predesztinálja a nemzetközi projekt az elszigeteltséget.

‍

Ha már az 1:1-et említetted, adja magát a kérdés: hogy érzed magad a viszonylag új Team lead jelölt szerepkörben?

Ádám: Nagyon szeretem, akár a megfelelő emberek allokálását a megfelelő projektekre, akár a heti rendszerességű 1:1-eket. Bár tény, hogy rengeteg időt emésztenek fel a Team Lead szerepkörrel járó people management feladatok. Viszont jól jön a korábbi people menedzsment-es tapasztalatom a fesztiválok utáni szemetet szedő 120 fős csapat vezetéséből. Ott éjszaka, 12 órás műszakokban, fáradtan dolgoztak az emberek, előfordultak veszekedések, és többször igen feszült légkör uralkodott. Ennek a közelében sincs a mostani vezetői feladatköröm.

‍

‍

Ez mindenképpen jó hír. 😊 De azért itt is akad kihívásod, hiszen például a te csapatodba érkezett idén az ALLWIN történetében egyébként első nem magyar anyanyelvű munkavállaló. Milyen élmény ez egy Team Lead jelölt számára?

Ádám: Mivel a projektemen is folyamatosan angolul kommunikálunk, one:one tekintetében semmilyen változást nem tapasztaltam, csak mert vele angolul kell beszélgetnem. A heti org chart szintű csapat státusz megbeszélésen már érezhető a változás olyan értelemben, hogy azoknak a munkatársaknak, akik hazai projekteken dolgoznak és ezért nem feltétlen használják napi szinten az angolt, okozhat némi nehézséget beszélgetni bizonyos témákról, amikről eddig magyarul simán eldiskuráltak. A csapat státusz nálunk arról szól, hogy mindenki megosztja, mi történt vele az elmúlt egy hétben. Ez segíti az információáramlást a csapaton belül. Ezen kívül persze minden más információt angolul kell közölni az új csapattaggal, legyen szó hétvégi céges programról vagy épp a policy-ról. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy minden, ami eddig magyarul volt elérhető, angolul is rendelkezésre álljon. Illetve meg kell tanulnunk kezelni, hogy most már van olyan munkatársunk, aki a miénktől eltérő kultúrában szocializálódott, ahol esetleg mások a szabályok és szociális konvenciók, mint amit eddig megszoktunk a munkahelyen.

‍

Tudsz esetleg egy konkrét példát említeni, ahol ez kiütközött?

Ádám: Például hogy hetente egyszer napközben egy ideig nem elérhető vallásgyakorlás miatt. Az ALLWIN rugalmas, mindenki elmehet fogorvoshoz vagy a gyerekéért napközben (előzetes egyeztetéssel, hacsak nem vészhelyzetről van szó), de vallási okokból most először van távol kolléga napközben. Ez nem rossz, vagy jó, csak újdonság a cég életében.

‍

Mit olvasol mostanában?

Ádám: John Wyndham-től az Újjászületést. Van egy schedule-öm, hogy mikor, ill. inkább, hogy mi után mit olvasok. Ezt mindig úgy rakom össze, hogy van egy nagy fantasy sorozat, ami a keretet adja és ennek az egyes részei közé van beépítve öt vagy hat másik könyv. Ez így körülbelül egy egyhónapos stint. Egy hónap alatt jutok el az egyik fantasy könyvtől a másikig.

‍

‍

És úgy van összerakva az az öt-hat könyv a két fantasy rész között, hogy azok műfajban egymástól eltérőek legyenek, tehát például egy sci-fi után nem fog megint egy sci-fi jönni. Azaz, ha mondjuk olvasok egy horrort, akkor mondjuk utána egy sci-fi következik, azt leöblítem egy fantasy-vel, majd egy klasszikus irodalmi regénnyel, és akkor így jutok el a következő fantasy sorozat részig. Viszont ezek között a képregények bármilyen sorrendben jöhetnek, és ezekből lehet akár több is egyszerre. 😊

‍

‍