Ha van munkakör, amelyben nagyon fontos a személyes kapcsolat, akkor a HR területen dolgozóké mindenképpen benne van az első három helyezettben.

Takács Anikóval, az ALLWIN Talent Managerével arról beszélgettünk, hogyan alakultak át ezek a személyes kapcsolatok a távmunka ideje alatt, illetve milyen előnyei és hátrányai vannak a virtuális céges életnek.

Talent Managerként a munkád során nagyon sok hangsúly van a személyes kapcsolatokon. Mekkora kihívást jelentett neked a távmunka?

Izgalmas volt beleszokni, de ez nem a munkakörömből adódik, hanem a helyzet szokatlanságából. Márciusban még nem láttuk, meddig fog tartani a vírushelyzet. Mennyire fogja átalakítani a munkaszervezésünket, így továbbra is toboroztunk fejlesztőket, és folytattuk az interjúztatást is, csak éppen online. Aztán amikor már tisztán látszott, hogy ez nem egy rövidtávú történet lesz, leállítottuk ezeket a folyamatokat, csak az új kollégák onboardingja futott tovább.

Hogyan lehet egy új kollégát virtuálisan bevezetni a cég életébe?

Normál körülmények között ez úgy működik, hogy az új kollégát első napon körbevezetjük, bemutatjuk mindenkinek, aztán egy közös ebéd során megismerkedik a közvetlen vezetőjével és a CEO-val. Ezek most természetesen elmaradtak, de az online programokban valamennyire sikerült pótolni ezeket az első, belerázódós köröket. És van egy nagy előnye is a mostani helyzetnek: nem az első napon kell megjegyeznie az új csapattagnak 48 nevet. Van rá ideje, látja az e-mail címben vagy a videóhívásban a másik személy nevét – így azért egyszerűbb.

A legtöbb cégnél, még ha a távmunka ismerős kifejezés is, vannak olyan munkafolyamatok amiket mindenképpen személyesen végeznek. Mennyire volt nehéz átállni, vagy okoz-e hiányérzetet az, hogy nem tudtok személyesen találkozni?

A nehézségek inkább abból adódtak, hogy mindenki különböző platformokat preferált, így interjúztattunk Skypeon, Microsoft Teamsen, Zoomon. Néha nem működött a kamera, vagy besétált egy cica a képbe. De ezek a vicces szituációk szerintem még segítenek is enyhíteni a feszültséget. És ilyenkor persze mindenki igyekszik extrán barátságos és kedves lenni az interjúalannyal, mert tudjuk, hogy mindkét oldalon szembe kell néznünk néhány nehézséggel egy videóhívás alatt.

A pozícióhoz szükséges skillek pedig ugyanúgy átjönnek virtuálisan is. A szakmaiság mindenképpen, de a személyiségtípus is.

Inkább a jelölteknek lehet nagyobb kihívás, hogy nem láthatják, tapasztalhatják meg élőben a leendő munkakörnyezetüket.

Hogy látod Talent Managerként a jövőt? Van-e olyan változtatás amit mindenképpen megtartotok?  

Azt nagyon remélem, hogy a gyors kommunikáció és a gördülékeny elérhetőség megmarad akkor is, ha visszatérünk az irodába.

A jövővel kapcsolatban is nagyon optimista vagyok, rengeteg jó szakembertől kaptunk a leállás idején önéletrajzot, akiket meg tudunk majd keresni egy-egy lehetőséggel.

Kollégák hogyan viselik, hogy távol vannak a csapattól, otthonról kell dolgozniuk?

Nagy többségük hozzá van szokva a távmunkához, az eszközállomány is megvan hozzá, úgyhogy mindenkinél problémamentes a karantén. Lelkileg is jól viselik, sokaknak már a korlátozások előtt is erős igénye volt a home officera. A hozzám beérkező visszajelzések alapján sokan továbbra is szívesen dolgoznának otthonról.

Az utóbbi pár évben a csapatépítő rendezvények, ha lehet még nagyobb figyelmet kaptak, senki nem kérdőjelezi meg a fontosságukat és pozitív hatásukat. Hogyan néztek ki a korlátozások előtt az ALLWIN csapatépítések, mennyi időt fordítottatok erre?

Van egy „Minden hó második csütörtöke” nevű kezdeményezésünk, amelynek keretében – ahogy a neve is sugallja – minden hónap második csütörtökén közös programot szervezünk a csapattal. A korlátozások előtt voltunk például gokartozni, sárkányhajózni, kecskefarmon sajtot készíteni, vagy meglátogattunk egy-egy különleges éttermet. A „Minden hó második csütörtök”-nek már tradíciója van, de idén egy kicsit megreformáltuk: minden hónapban más csapat kapja a szervezés stafétabotját. Ezen kívül persze voltak önszerveződő eseményeink is, például a közös airsoftozás vagy egy-egy társasjáték-est, de jártunk edzőterembe vagy squasholni is együtt.

Hogyan alakultak át ezek a programok a korlátozások után?

Természetesen most közösen nem járunk sportolni, de remélem, ezek visszatérnek majd. A csapatépítő programjainkat pedig „digitalizáltuk”, játszottunk társasjátékot online, volt közös virtuális sörözés, kvízest is.

Virtuális kávézásra is össze szoktunk gyűlni, illetve kitaláltunk egy kihívásos játékot is, amivel a mindennapi informális irodai beszélgetéseket, interakciókat próbáljuk a virtuális térbe átemelni. Minden napra van egy challenge, -egyéni vagy akár csapatos- aminek teljesítésével pontokat gyűjtenek a játékban résztvevők, hónap végén pedig a nyerteseket megjutalmazzuk. A feladatok nagyon sokrétűek, a csapat részéről is kapunk javaslatokat, hol bohókásabbak, hol pedig elgondolkodtatóbbak. Ez az egész egy Microsoft Teams csatornán történik, ami egyfajta virtuális konyhaként funkcionál - kialakulnak olyan beszélgetések, amelyeket mindannyian megszoktunk az irodában, de olyanok is, ami által eddig ismeretlen oldalait ismerhetjük meg egymásnak.  

Magánemberként hogyan élted meg ezt az időszakot? Lelkileg, pszichésen mennyire volt megterhelő számodra?

Az eleje nehéz volt, én nem szerettem home officeban dolgozni, szeretek beszélgetni a kollégáimmal, sőt, ez a munkaköröm része is. Otthon is ki kellett alakítani egy új rendszert, és kellett hozzá körülbelül három hét, hogy ugyanúgy tudjak fókuszálni, mintha az irodában ülnék, ne érezzem magam haszontalannak. Viszont az hatalmas pozitívuma a helyzetnek, hogy most van idő arra is, amire eddig nem jutott.

A home office egyik nagy hátránya, hogy nagyon könnyen elmosódik a határ a munka és a magánélet között. Neked ezzel kapcsolatban milyen tapasztalataid vannak?

Nagyon figyeltem már az elején is rá, hogy meglegyenek a határok. Kialakítottam egy helyet, ami csak a munkavégzésre lett dedikálva, és ha végeztem a munkával, mindent elpakoljak, ne maradjon semmi elől, ami nem a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódik.

‍